Ajánló

A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom. Alapelve, hogy a társadalom tagjai közötti minden nemű hatalmi kapcsolat azokban gyökerezik, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak. Mivel mindenki maga dönti el, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, csak akkor fog engedelmeskedni, ha azt előnyösnek ítéli. A demokrácia egyik legmeghatározóbb sajátossága a szólás- és véleményszabadság.
A vezetőket a nép választja, a koordinátorok csak megbízottak lehetnek, akiket időlegesen, visszavonhatóan és körülírt hatáskörrel választanak meg, feltételezve a kompetenciájukat és mivel a demokráciát a [törvény]?ek uralmának kell jellemeznie, és a vezetőknek csak az ezek által biztosított keretek között van hatalma. A piac lehetővé teszi, hogy a fogyasztók vásárlásaikkal és vásárlásaik megtagadásával szelektáljanak a számukra leginkább kompetensnek tűnő szolgáltatások és vállalkozások között.

Alkotóelemei és elvei:

- [általános választójog]? alapján választott [parlament]?
- egymással versengő [párt]?ok
- autonóm igazságszolgáltatás
- emberi jogok
- alkotmány
- pluralizmus
- döntési elve: mérsékelt döntési elv/elégséges [konszenzus]? elve
- értékei: szabadság, egyenlőség, igazságosság, emberiség stb.
- a szabad egyesülés és gyülekezés joga
- a szólás- és [sajtószabadság]?
- a választójog és a tömegek [szavazat]?aitól függő kormány

A demokrácia, bár igen régi [államforma]?, az idők során igen változatos jellemzőkkel bírt. A legelső demokratikus jellemzőkkel a görög poliszok rendelkeztek, ezek közvetlen demokráciáknak tekinthetők, és egyáltalán nem volt rájuk jellemző a liberális hozzáállás. Pozitív értelemmel csak a 17. századtól bír. A nők például egészen a 20. századig nem rendelkeztek [szavazati jog]?gal, és nem szólhattak bele a [közügy]?ekbe.

Az antik demokrácia

Arisztotelésznél a demokrácia az [arisztrokráciá]?t váltotta fel,- ennek a korcs formája, az oligarchia - és ennek ellentéteként jelenik meg, mint a [politeia]? szintén eltorzult formája. A sokaság uralmát nem a modern legitimációs alapon részesíti előnyben, hanem a magasabb rendű döntéshozatali képesség alapján. Platón még igen fiatalon csalódott a demokráciában. Az ő értelmezésében a demokráciát a nép rosszul értette, a szélsőségességig fokozza, s így a szabadságból szabadosság lett, ami szerinte egyáltalán nem felel meg az demokrácia erkölcsi és ideológiai elvárásainak. Mindketten úgy vélik, hogy a demokrácia, mint államforma, nem megfelelő.

A modern demokrácia

A tizenhetedik században igencsak megoszlanak a vélemények a demokráciával kapcsolatban. Thomas Hobbes egyetlen személy [szuverenitás]?át tartotta hasznosnak, de ezt egy, a nép által kötött "társadalmi szerződésből"eredeztette, azaz itt jelenik meg a nép akaratából választott vezető „kezdetleges elve”, mivel ez nagyjából azt jelentette, hogy a meglévő jogokról az egyén lemond az állam javára a közös érdekekért. John Locke szerint az eredetileg természetes állapotban (szabadság) élő emberek társadalmi szerződést kötöttek természetes javaik védelmének érdekében, így a kormányzás a kormányzottak megegyezésén alapul.
Jean-Jacques Rousseau beszél először a szuverenitás elméleti alapjáról, és a [népszuverenitás]?ról. Ez azt jelenti, hogy a nép a hatalom birtokosa, részt vesz a hatalom gyakorlásában. Ez az elmélet érvényesül napjainkban is, és a demokrácia különböző típusai is ebben a formában nyilvánulnak meg. A fő végső hatalom hordozója a nép.
A népszuverenitás elve a demokrácia különböző formáiban érvényesül. A népszuverenitással a [köztársasági államforma]? harmonizál a legjobban, mert kifejezi, hogy az [államfő]?i jogokat gyakorló személyt vagy szervet a nép bízza meg meghatározott időre az államfői jogok gyakorlásával, és a tevékenységéért szűkebb vagy tágabb értelemben legalább jogilag felelős. Két általános formája valósul meg jelenleg a világon: a [közvetett demokrácia]? és a [közvetlen demokrácia]?.
Millnél jelenik meg először a tömegdemokrácia, amely nézetei szerint megszüntetné a modern demokrácia ellentmondását, a szegények és gazdagok közti éles különbséget.

A parlamenti demokrácia előzménye az [abszolút monarchia]?. Típus szerint lehet többségelvű-, vagy konszenzuális parlamenti demokrácia.

Többségelvű parlamenti demokrácia jellemzői

- aszimmetrikus kétkamarás törvényhozás
- összpontosított végrehajtó hatalom
- erős pártfegyelem
- a kormánynak többsége van a parlamentben
- a miniszterelnök a pártelnök
- egyszerű, többségen alapuló egyfordulós választási rendszer
- jogilag a parlament hatalma nem korlátozott

Konszenzuális parlamenti demokrácia

- kétkamarás törvényhozás
- megosztott végrehajtó hatalom
- a parlament és a kormány szétválik – létrejön a tényleges hatalommegoszlás
- többpártrendszer
- többfordulós választás
- [föderalizmus]?, [decentralizáció]?
- írott alkotmány
- kisebbségi [vétó]?